MENÜ

Magamról

Születtem 54-ben, voltam dunai hajós és batikoló. Vagyok faműves, és írok. Mindig a művészvilág peremén. Se kint, se bent. Viszont innen félig-kintről, majdnem-bentről jól látom a fonák részeket is. Volt, hogy nagyobbnak éreztem magam, de a világ kereke nem fog komolyabban zökkenni, ha majd átmegy rajtam. Néha lázadtam, sokszor beolvadtam, olykor megtapostak, de mindig felálltam. Persze egyszer lent maradok, mint mindenki, de ígérem, feltartom majd a középső ujjamat, ha közelít a kerék. Ennyit mindig megtehetünk!

Nem vagyok író, de írok. Egyre többet, mert rákaptam, mint más a kábszerre.

Szeretek röhögni magamon, bár olykor meg is siratom némelyik írásomat. Fura dolog ez. Én találom ki, mégis mellbe vág.

Nem tárom ki lelkem kapuját (tudja a franc miket szedtem össze az évek alatt), nem vezérelnek lángoszlopok, mint Mózest, csak úgy botorkálok előre (olykor oldalazva) a magam módján. Le-leülök, farigcsálok, vidámkodok a kölykeimmel (vagy zordan ordítok), majd újra teszek pár lépést. Vigyázva, hogy meg ne csússzak a saját nyálamon. Nem túl fennkölt vagy szárnyaló, de igyekszem. Előbb utóbb én is elérek oda, ahová a szárnyasok… bocsánat, a szárnyalók.

Bizonytalan vagyok hogyan tovább, de azt tudom, hogy az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem ragozni, hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös. Szemem van már hozzá, mesélni pedig most tanulok. (2010 Ígéretek 2 antológia, írói bemutatkozó)

 

Mindig is sokat olvastam és 2008-ban kedvem támadt kipróbálni a másik oldalt, azaz írtam néhány történetet. Két év után, 2010 elején jelentem meg először nyomtatásban (azóta harminc körüli novellám, elbeszélésem került kiadásra különféle kiadványokban), és ugyanezen év őszén fedezett föl magának Bíró Szabolcs (író, Historium Kiadó vezetője), aki úgy érezte  megérdemlem az önálló köteteket. Odakint, a pusztában címmel 2011-ben jelent meg első elbeszéléskötetem, 2013 februárjában első regényem a Nemtelen nemesek. 2014 elején átkerültem a Gold Book Kiadóhoz, ez év október 10.-n megjelent a Vérszagra gyűl , november 18-n a Fegyver csörög c. regényem, melyek az Anno Domini sorozat első kötetei. 2015 májusában kijött a sorozat harmadik része  A lándzsa nemesei, a negyedik a DALMÁT HÁBORÚ címmel. Az idén, 2016 áprilisában megjelent a sorozat ötödik kötete: AZ ARANYHORDA ÁRNYÉKÁBAN. 2016 őszén várható a sorozat befejező kötete, NYUGAT URA  címmel. 2017-es terveim még képlékenyek, esetleg kirándulok a történelmi-fantasy thriller irányába. f0e68c

 

   

 

   2011 Odakint, a pusztában       

 

 

   Urbánszki László - Nemtelen nemesek történelmi kalandregény borítója. 

2013 Nemtelen nemesek 1-2. fejezet (kattints rá és olvashatod a kóstolót)

 

  Urbányszki László - Vérszegra gyűl (Anno Domini 1241). Történelmi regény, megjelenik 2014 okt. 10.-n a Gold Book Kiadónál.       

  

   2014 Vérszagra gyűl 1-2. fejezet (kattints rá és olvashatod a kóstolót)

 

   Urbánszki László - Fegyver csörög (történelmi regény)

     2014 Fegyver csörög   1. fejezet (kattints rá és olvashatod a kóstolót)

 

Urbánszki László - A lándzsa nemesei (történelmi regény)

2015 A lándzsa nemesei 1. fejezet

 

 

 

 

2015 Dalmát háború 1. fejezet

 

 

 

2016 Az Arany Horda árnyékában  1. fejezet

 

 

 

2016 Nyugat ura 1. fejezet

 

 

Könyveim megvásárolhatók az internetes áruházakban, a nagyobb könyvesboltokban, de szívesen küldök Önöknek dedikált példányt postán, 30% kedvezménnyel. Erre az e-mailcímre írhatnak: profundis54@gmail.com. Leadtam a kiadónak az Anno Domini sorozat hatodik kötetét, címe Nyugat ura, amely várhatóan 2016 októberében fog megjelenni.

 

 

 HistoryCon 2012, a kortárs magyar történelmiregény-írók első nemzetközi találkozója.  Fonyódi Tibor, Bán Mór, Benkő László és Urbánszki László dedikálnak.

 

2012 decembere, HistoryCon: Történelmiregény-írók nemzetköri találkozója. A képen Benkő László, Bán Mór  és Fonyódi Tibor tisztelte meg látogatásával az asztalomat (melyet én készítettem, ugyanis "civilben" faműves vagyok).  A fotó nem megrendezett, ezek a neves írók jó fejek, valóban beszélgettünk egy egészségeset, sőt Benkő és Fonyódi mesterek ajánlót írtak a Nemtelen nemesekbe is. Ezúton is köszönöm nekik!

 

E-bookos megjelenéseim

 

Nyugat őrei antológia e-book formátumban (benne három novellám)  Apokrif: Megváltó történetek. Történetek Jézus korából.   Jordan ébredése - sci-fi antológia  Amíg felkel a nap e-antológia Sorsok és évszázadok történelmi antológia

       1.                2.                  3.                  4.                   5.

1. Nyugat őrei antológia (2012 február) benne három novellám (A sár szülötte, A vödör, Sohasem fogja látni...), mely ingyenesen letölthető innen. 

2. Apokrif történelmi antológia (2012 december) a bibliai korból. Benne az Éhség c. elbeszélésem. Megvásárolható: Adamo Books webáruház oldaláról.

3. Jordan ébredése sci-fi antológia (2013 január). Benne a Nyugat vége és a Lehet vad az ember c. scifi-történelmi elbeszéléseimmel. 

 4. Amíg felkel a nap  A kötet a „Történelmi és utópisztikus", a „Magyarország és Budapest 200 év múlva" és a „Padlástér" novellapályázatok legjobb novelláit tartalmazza. Benne "Nyugat vége c. elbeszélésem"

5. Sorsok és évszázadok. A Történelmi-regényírók Társasága karácsonyi meglepetésként Sorsok és évszázadok címmel ingyenesen letölthető antológiával lepte meg olvasóit. Az antológiában olyan neves szerzők írtak egy-egy novellát, mint T.R. Salty, Marcellus Mihály, Benkő László, Rozsnyai János, Urbánszki László, Bányai Ilona, Trux Béla, Gál Vilmos, Cselenyák Imre, Dr. Várkonyi Tibor, Iván Katalin és Bokor Pál. A kötet előszavában Fábián Janka gondolatait olvashatjuk.

Akinek tetszenek írásaim, kérem, szorítson nekem a sikerért! Nagyszerű érzés ötvenkilenc évesen, sikeresnek mondható kezdő író lenni. Ezt a poént talán csak az múlja felül, hogy az ősmagyar Urbánszki néven jelenek meg egy szlovákiai magyar kiadónál, mint pályakezdő "ifjú" magyar reménység. Nevetés  Király!

 

Historium Kiadó, 2011. szeptember 18., 19:59
Megjelent a Penna Kulturális Magazinoktóberi számában, az Ekultúra oldalán.

 Az idén májusban létrejött Historium Kiadó első könyve a napokban jelent meg. Az Odakint, a pusztában című, rettentően hangulatos elbeszéléskötet azonban nem csak a kiadó, hanem szerzője, Urbánszki László első könyve is egyben. László egy igazi életrevaló ember: lassan hatvan éves, de óriási szakálla mögül fiatalos vigyor villan, és rövid szóváltás után talán bárki elhinné róla, hogy saját novellái valamelyikéből lépett elő. Már csak az erdőirtó fejsze és a pásztorbot hiányzik a kezéből, sebaj: van ott helyette láncfűrész és golyóstoll. A Historium Kiadó elsőszámú felfedezettjével, az idei év legtökösebb könyvének szerzőjével beszélgettem.

  

  Nagyon kedves riport a NapiÁsz Online oldalon a munkásságomról!

Közös riport Benkő Dániel lantművésszel aTabu TV/Napiász Online jóvoltából.

 

 

Elbeszéléseim, novelláim:

(fordított időrendben, felül az utolsó)

Fókások (hajósvilág)

Lajos, ha seggrészeg volt, vonzódott a nehezebb hangvételű dalokhoz. Józanul tudta jól, hogy botfüle van – csendes, szerény ember volt –, de néhány fröccs után úgy érezte, meg kell osztani hangulatát a világgal. Az, hogy éppen mi történik körülötte, nem nagyon érdekelte. Egyszer Győrben megesett, hogy olyan lelkesen dalolgatott, hogy észre sem vette, hogy Jesz, a bocman élethalálharcba bonyolódott valami galerivel. Azt hitték az ifjú agresszorok, hogy nagy létszámuk győzelemre segíti őket. Nem így történt, mert Jesz verekedés közben olyan volt, mint valami buldózer, és ha kellően be volt állítva, egyáltalán nem érezte az ütéseket. Egy ütés, egy ember. Ledarálta a közeli harcművészkedő suhancokat, majd szétverte a maradékot is. Harcban és munkában alapos ember lévén, elégedetlenül dörmögött, mikor az utolsó két galeritag gyáván megfutamodott. Belerúgott párat a földön nyöszörgőkbe, és a vezért – akinek elegáns ruhája sértette egyszerű ízlését –, külön meghenteregette egy tócsában. Tegnap ott imbolygott Lajos mellett, és a nemrég tanult „Deutschland, Deutschland über alles”-t üvöltötte lelkesen, miközben díszlépésben verte a port a gidres-gödrös földúton. A híres német-módi vigyázzmenetet nem ennyire tagolt terepre találták ki – esett akkorákat, hogy döngött a föld –, de annyira sem foglalkozott vele, hogy abbahagyja az éneklést. Arra vágyódott, hogy valaki zokon vegye a náci himnuszt, és akkor végre verekedhet."

 



Munkát keresek: BÁRMILYET!   (Mai valóság)

   Tíz deka parizer lesz, két tojás és fél kiló kenyér!

  – Bontsak meg egy dobozt? Hogy adom el utána? – a bizonytalan tekintetű nő elővette a pénztárcáját, belenézett, de válaszát megelőzte a boltos harsány hangja.
  – Értem, ne ragozza! Tizenkét deka, maradhat vagy…

  – Igen! – Anna fülig vörösen számolta elő az aprót –, nem kérek szatyrot, van nálam! Érezte, hogy a boltos kutató szeme észrevette, csak fémpénze van. Abból se túl sok.

  „Le vagy ejtve, te a fölényes disznó! Annusnak rántott parizere lesz tört krumplival… kár, hogy már csak két szem van belőle, de nekem jó a kenyér is! Belemártom az olajba, legalább az se vész kárba! Amilyen rossz szegénykémnek az étvágya, még a parizerből is jut nekem.”

Ránézésre a harmincas évei közepén járhatott a vékony, magas nő, aki végigsietett az elhanyagolt mellékutcán. Normális sminkkel az arca akár vonzó is lehetett volna, de ilyesmire mostanában nem futotta. Néha a barátnőknél kikészítette magát, de egyre ritkábban volt hozzá kedve. Kinek, minek? Mozgása céltudatos volt, és nem túl nőies, ruhája divatjamúlt. Akkoriban vette, amikor még volt férje, állása, és tetszeni akart a férfiaknak. Aztán jött a gyerek, GYES-re ment, a könyvtárosi állás elúszott. Miska elment, új barátnője van, magára maradt a négy éves Annussal. Huszonnyolc éves volt, harminchatnak látszott, de ennél is öregebbnek érezte magát." tovább...

 

Teát főzök reggelire, nem nagy ügy! (szösszenet)

 

 "Kenyeret kiszed, beordít a csöndbe, Timus felől alvilági dübörgés, beindult a hangfala, tehát már ébredezik. Hat! Lelököm az egész dobozt – „Dögölj meg!” –, mikró csöng: – „Te is!” Manci macska mászkál az asztalon: – Barbi miért engedted be az ablakodon ezt a dögöt, majdnem belevett a kajába! Nincsidőmilyenkor veleis… – a fürdő felől nyugodt csobogás."Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Hét, majd nyolc! Belevele a ronda sárga műanyagkancsóba, már két üvegcsodát hazavágtunk, jó ez, bár gusztustalan, de nem törik. Megkavarom, kiszedem, férfias lendülettel a szemétbe vágom a filtereket (kettő mellément, de kit érdekel), feltöltöm meleg vízzel a tömény létyót..." tovább

 

 

 

Vérszagra gyűl regényrészlet (teljes 1.,2. fejezet) (történelmi, kaland)

Megjelenik 2014 elején, a cím ideiglenes.

Délutánra már kellemesen felmelegedett a levegő ezen a márciusvégi napon. Langyos szellő simogatta az útonjárók arcát, a fakókék égbolton ráérősen bujkált a nap. A gyorsan mozgó felhők erősebb szeleket jeleztek odafönt, feketéllő hasuk majdani égiháborút jósolt. Olykor azonban utat engedtek a fénynek, mely kápráztató erővel vakította el az utazókat, és meg- megcsillant a tegnapról maradt víztócsákon. A bokrok gallyain duzzadtak a rügyek – virágok, levelek készülődtek bennük a megszületésére. A talaj már fölengedett, és errefelé sár sem akadályozta a haladást. Homok volt mindenütt, ami eső, fagy után a legkeményebb, mert tömörödik, ha vizet kap.

– Livünti! Ugorjál föl hamar a málha tetejire, nézz körül, van-é nyoma embernek!

– Előttünk semmi, balra, jó távol valami faluféle lehet, mert füstöt látok! Betérhetnénk, dicsőséges, fogytán a hús, vadat meg nem látok… – A bakon ülő férfi ostorcsapása beleszakasztotta a szót a lelkes hang gazdájába. Az arcán találta el, mély sebet hagyva maga után.

– Nem ázt kérdeztem!

– Hátulról lovas közeledik, bagatur. Egyedül van, és gyorsan mozog! Nemesfélének gondolom! – fejezte be a fiatal legény a jelentést, keményen elfojtva hangja remegését. Az ostoros apró kézmozdulatának engedelmeskedve leugrott a talyigáról, és a feltornyozott málha takarásában jó nagy levegőt vett. Két ujjal szorította össze a sebet, de egy vékony vérpatak utat tört magának, és végigfolyt a nyakán. Mire elérte a vállát, hátát barázdáló régi-új sebeket, már el is apadt.

 

Éhség. (történelmi, szépirodalom)

 

„Elég volt! Minek? Kinek?”

Hanyatt feküdt, és felnézett az égre. A koromfekete óriáskupola lezuhanással fenyegetve, nyomasztóan magasodott fölé, a csillagok vakító hidegséggel döftek a szemébe. A lassan lehűlő sziklák pattogtak, valahol egy apró állat motoszkált.

„Kígyó lesz vagy skorpió… ha szerencsém van!” – hasra fordult, arcát próbálta belefúrni a földbe. Nem mozdult, nem vett levegőt. Madárcsontú, mocskos kezével tétován kaparászott, egyre mélyebbre vájva a finom homokba, míg el nem érte az alatta megbúvó követ. Megmarkolta, próbálta kitépni a helyéről, de nem bírt a mélyen gyökeredző sziklával.

Felugrott, és karját a kegyetlen ég felé tárva felüvöltött. Tágra nyílt szájjal, minden erejét, dühét beleadva. Vad indulattal fenyegette a közömbös csillagokat, vékony gyerekhangja sikoltva szálnyalt, majd nyöszörgésbe fulladt, és végre előtörtek könnyei. Tehetetlenül roskadt a térdére, kezébe temette arcát, és meg-megrázkódva, hüppögve sírt.

Újra voltak könnyei! Bőségesen áradva mosták le arcáról a mocskot, az elmúlt nap szennyét. 

 

Sohasem fogja látni férfi! De nem ám! (történelmi erotikus)

Megjelent 2012 februárjában a Nyugat őrei antológiában

 

Kezdett ereje lenni a napnak, jól megnyitotta felsőjét, hogy mellei közét is érje a levegő. Mélyre hajolva, oly nagy lendülettel dolgozott, hogy egyik-másik cicije több ízben is elhagyta fészkét, és kikandikált a napvilágra. Ilyenkor megállt, és illemtudóan eligazgatta. Ez úgy történt, hogy egyik kezével benyúlt a rakoncátlan mellecske alá, míg a másikkal eligazgatta az anyagot. Egyszer valami furcsa hangot hallott, amolyan vaddisznóröfögés szerűt, de hiába fülelt, nézelődött, semmi szokatlant sem talált.

 

A vödör (történelmi kaland)

Megjelent 2012 februárjában a Nyugat őrei antológiában

"Félútig se jutott, mikora eszébe ötlött, hogy pendelyben készül az erdőbe menekülni novemberi fagyok idején. Ruha kéne! De honnan?

Eszébe jutott!

Újfent leugrott, és ingerülten nézegette az ürülékkel, sárral vastagon borított kupacot, melyben ott rejtőzött valahol leendő öltözéke."

 

Nyugat vége (sci-fi, történelmi)

 

"Tombol, dúl az erőszak, fogynak az emberek. Túl sokan vagyunk, többé nem termel senki, csak minden századik, vagy inkább ezredik ember élheti túl mindezt. Éhesen és betegen bujkálunk, várva a halált. Ezt a cikket tanulságként írom, de inkább azért a pár falatért, melyet kapok érte, és túlélhetek még pár napot. Akinek kis szerencséje van, azt gyorsan ölik meg, akinek nincs, az lassan hal éhen. Megszűnt a törvény, nem lehet kiszámítani, mit hoz a jövő. Egy a biztos, ennek a világnak vége! Emberistenek voltunk, és állatemberré kell válnunk, ha túl akarjuk élni mindezt!"

 

Nemtelen nemesek (részlet) (történelmi regényem első fejezete)

"De félre a tréfát! Kocsmáros Uram – megint ordított –, meggondoltam magam, mert, ahogy látom, az én rangos pajtásomnak jó a lapjárása. Elég lesz egy meszely mindenkinek abból a savanyított lópisából, amit bornak álcázol. Nem kívánok kételkedni nemes barátom szavában, készséggel elfogadom, hogy nagy értékű lapjai vannak, azonban leendő asszonyaim szüzességére mondom, nekem jobbak! Most, midőn megtakarítottam némi pénzecskét a boron, azonnal fel is áldozom hitem oltárán, mert a Mi Urunkon kívül abban is hiszek, hogy nyerni fogok! Nem csak megadom, de megfejelem még húsz napocskával a tétet, ha nem sértem meg az uraságodat.

– Nem úgy van az, hogy bekiabáljuk az emberes téteket, de az erszényben meg bikafing sincs! – Mizse nagyot csapott az asztalra. – Tedd le elénk a fogadásod, Ladányfi Bene, hadd gyönyörködjünk a sárga csikók látványában! Mint ahogy én is kitettem! Semmi kedvem apáduraddal viaskodni a tartozásodért. Ha nincs elég pénzed, a kancád hátsó fertályával játszódjál, ne velünk!"

 

Apródélet(részlet) (történelmi, kaland)

„Ilyenkor nagy hegyesen be szoktunk lovagolni a fogadóba, de úgy ám, mint akinek arany a potyadéka, és ott helyben kitalálunk valamit, hogy legyen ennivaló és szállás. Jó feje van hozzá a Vén Csi… Mizse uramnak. Ha néhanapján nem jutott eszébe semmi vagy elszúrta, akkor éjjel bemásztam a konyhába, kamrába, és szereztem, amit lehetett.”

 

Tűzben égsz majd (részlet) (történelmi, fantasy)

"– Még ma… a pokol… kénköves tüzére… kerülsz!

Az atya dühében saját kezével dobott egy jókora sziklát a növekvő halomra. Elégedetten hallgatta a bordák recsegését, nézte valamikori barátja, Uros haldoklását.

Ekkor csodálatos módon mosoly árnyéka derengett fel az agyonkínzott férfi arcán:

– Köszönöm… te ostoba… barom! – A szenvedő ezzel az utolsó mondattal kilehelte a lelkét"

 

Kívül hamu(gondolat)

"... ha jobban belegondolok, az elején sistergett. Nem igazán kívánta ezt a tüzet. Éretlen volt még – mondhatnánk bölcsen. De mit lehet tenni, belekeveredett az érettek, a szárazak világába, és mielőtt magára talált volna, magukkal vitték a nagy közös tűzbe.

Utána együtt izzottak a felnőttség kohójában, de mostanra már véget ért a nagy lobogás, csak néhány félig kiégett szívósabb túlélő maradt, ők még fel-fellobbannak néha. Legtöbbször a hajdani éretlenek közül."

 

Eljöttem hozzád(gondolat)

"Fáradt vagyok. Mögöttem az örökkévalóság, egy egész nap. Jólesik lekuporodni, átölelni magam karjaimmal, belebámulni a világba, téged nézni. Nem úgy, mint napközben az embereket, fürkészve, vizsgálódva. Egyszerűbben, naivan, gyermeki hittel."

 

Boszorkány volt(részlet) (történelmi, szépirodalom)
"– Elvágta egy fekete kakas torkát, és szanaszét hintette a vérét! – ordította egy férfi.
– Láttam, amikor az ördög elülső farkát csókolgatta! Teljesen bevette a…
– Elhallgatsz, de rögtön! – szakította félbe a kamaszhangú regélést egy józan női hang. – Majd adok én neked ilyeneken jártatni az eszed. Ráadásul az Úr napján! Fúj! Befogod a szád, vagy takarodsz haza, te kis disznófattya!"

 

A rém. Dugd be légyszives. (szösszenetek)

"Micsoda hülyeség, bemegyek és kész! Ez a XXI. Század, kérem, és közel a város, még hogy farkasember. Hihi, telihold van, de még nappal. Így is ér! Teljesülnek a feltételek, ha van farkashapsi, akkor elő kell bújnia. De nem fog, így tök ciki lenne, ha félnék!"

***

"– Igen, igen, dugd be légy szíves! Ne olyan hevesen, ne erőből… Érzéssel, finoman!"

 

Erzsók Mama (kortárs, szépirodalom)

"Melegem van, meg kéne állni, viszont sose jutok be, ha itt pihengetek. Anyám is megmondta, az isten nyugosztalja odafenn… Jaj Istenkém mi ez?”
Grrhrrggrr! Bődületes hang morajlik fel a távolban, hihetetlen, alvilági mélységű, mint egy mennydörgés. A hosszú egyenes út végén apró alak tűnik föl, porfelhőt húzva maga után. Hatalmas sebességgel jön, dübörgése már a zsigereket szaggatja."

 

Egymásra utalva (történelmi, szépirodalom)

"Mostanában minden nap hidegebb van, és nagyon fázom. Főleg mikor éhes is vagyok. Beszélik, sokan megfagynak majd közülünk, mikor megjön az igazi tél. Így akarja az Isten. Kicsit én is félek, hogy akkor nem találok majd meleg zugot éjszakára. Ha az erősebbek minden jó helyet elfoglalnak, talán el kell mennem hozzád lakni odaföntre."

 

A rabló(részlet) (történelmi, kaland)

"A bokrok takarásában kuporgó árnyat nem igazán érdekelte, miért vannak ilyen kevesen. A lényeg az, hogy ott heverésztek védtelenül előtte. Kitárulkozva, mint valami kikapós asszonyság, aki hódolóra vár." 

 

Odakint, a pusztában(részlet) (történelmi, kaland

"Mögöttem poros végtelenség, előttem óriási korong, mely egyre vörösebbé válva nyugodni készült. Csak a pusztában lehet ekkora napot látni, csak itt tudok ennyire örülni annak a néhány bokornak és fának, ami földerengett a messzeségben."

"Pár nap, egy-két hét, és indulnom kell. Kívánom az út porát, az egyedüllét adta nyugalmat. Jobb nekem, ha tovább megyek.

Miért?

Mert minden este másként nyugszik le a nap, kékesen derengő hegyek, fák mögé, párás levegőtől megszelídítve vagy óriásként, kíméletlen ragyogással. Enyém a tűz melletti esték nyugalma, a hajnalok frissessége. Minden-minden, ameddig a szem ellát."

 

Buksi(szösszenet) (elfogadható)

"Ő, meg én az erdőben élünk, így egy kis orvvadászattal ki lehet egészíteni az étkezéseket. A nyúl, őz után jókat lehet futni, ami kondiban tartja a testet, és ha összejön valami az már tiszta haszon. Ha pedig nem, akkor megéhezik annyira közben, hogy finommá válik az a táp. A vaddisznó üldözése már kétesélyes, mert ha nincs hangulata menekülni, visszafordul és akkor egy izgalmas akadályverseny veszi kezdetét, fordított felállással"

 

Szilaj legények(részlet) (történelmi, szépirodalom)

"Botjukat pörgető, hajlongó, fel-felugró alakok mozogtak a lobogó lángok fényében. Mögöttük a puszta világvégi sötétje. Ősi vadság áradt a látványból, a szilaj férfierő mámorító tombolása.

Misa lelkét elöntötte valami eszeveszett gyönyör. Összeverték, porba taposták, és mégis! Közéjük akart tartozni! Kóborolni végtelen, szélfútta rónákon, ott táncolni a rőt ragyogásban… mindegy mi az ára!"

 

A vacsora (történelmi-szépirodalom) (legjobbjaim egyike)

"Most, amint újra veszélyesen finom szagok kerültek a levegőbe, Miskó nyála megeredt. Kínjában – hisz nagyon nem akart telni az idő –, felugrott, kezdett volna újra fát hordani, de az öreg ráförmedt:

– Ne má’ poroljál, amikor fő az étel! Nyughassál magadnak! Ugrálsz, mint egy kerge marha!"

 

Az íj(részlet) (történelmi, szépirodalom) (legjobbjaim egyike)

Egy belemenős kamaszfiú az idők mélyéről. Ha ma élne gyorsasági motorral nyomulna. Akkortájt nem lévén ilyesmi, nyíllal ment a medvére:

"Volt egy öreg medve a nádas szélén, olyan fertálynapi távolságra. Magának való, mogorva jószág, nemigen bántott senkit, de azért elkerülték, hisz jobb nem keresni a bajt.

– Éppen alkalmatos kipróbálni az új fegyvert – ábrándozott Misó, míg az álmot várta. – Miközben felém rohan, megszórom vesszőkkel, végül egyenesen a szívébe küldöm az utolsó nyilamat."

 

Az íjász(részlet) (történelmi, kaland) (legjobbjaim egyike)

"Takarodsz onnan, te böszme ökör! Hát ki mindőnk között az első? Hogy mered megelőzni a vezért? – üvöltötte, majd durván arrább lökte a szakállast. Olyannyira, hogy az elesett, és csúnyán beverte a fejét a kemence padkájába, sőt kaszáló kezével még a parázsba is belemarkolt. Ijesztő ordítással ugrott föl, és a mokány banditára rontott"

 

A csorda (fantasy) (elég jó)

"Éterien gyönyörű vonásait még  jobban megszépítette az arcán végigsuhanó büszke mosoly. Elégedettséggel nyugtázta, hogy szerény pásztor létére tagja a világot megreformáló csapatnak. Megmutatják ennek a maradi társadalomnak, lehet másként is: egyszerűbben, szelídebben, biztonságosabban. Sőt, ami ennél is fontosabb, magukhoz emelnek egy vad fajt. Primitív, küzdelmes létüket felváltja majd a – bölcs gazdáik vezette -, rendezett nyugodt élet."

 

CsöviFater (kortárs, szépirodalom) (legjobbjaim egyike)

"– Esténként ki szoktunk ülni az ablakhoz, együtt nézzük, hogyan megy le a nap, és…

Durva röhögés szakította félbe a halk motyogást.

– Nédd’ má’ a vén barmot, még elbőgi magát itten! Ha ilyen fasza élete van, akkor mi a túrót keres itt, mér’ nem…

– Ne zrikáld az öreget! Hallod? – dörrent az ágáló melósra Górémen, majd így folytatta – Csövifater jó gyerek, csak néha beködöl az agya. Hobbiból tartom, ő az én házi költőm. Egy sör-konyak párosért olyan verseket rittyent, mint az odakint, a lépcső mellett. De csak konyakot fogad el. Más töményet nem vesz be az a költői bele."

 

A kocsmában (kortárs szépirodalom) (legjobbjaim egyike)

"Kopottas ruhák, pergő vakolat, húgyszagú bejárók. A nyolcvanas évek Magyarországa. Cikázó tekintetű jasszok, strichelő kurvák, sötétség az utcákon és a fejekben, ez meg a „nyócker”. A melósok és kurvák hazája. Szexualista mennyország hazai ízekkel."

"Felnéztem, de nem volt gond. Lehet hogy ez a faszi volt valamikor a stricik királya, de ez nem tegnap volt és nem is a közelmúltban. Ez az ürge egyértelműen maradék volt az élet nagy vályújában. Savanyúan büdös, dögszagú maradék."

 

Miért, Uram? (gondolat, sci-fi)

Egyedül álltam a világban. Körülöttem, amíg a szem ellátott, csak a puszta föld maradt.
Mielőtt azonban elmélyülhettem volna gyászomban, hirtelen újra benépesült a táj. Gyermekek vettek körül, és megint elkezdődött az élet.
Igaz, a sokszínűség megszűnt, csak egy faj volt, de legalább fennmaradt a Nép.
Nehéz idők, de túléltük. A fiatalokat nem óvták szüleik, védtelenül álltak az elemekkel szemben. Sokan elpusztultak. Aki azonban megmaradt, az boldogult. Úgy ahogy, de éltünk.

 

Csak egy kutya volt (thriller) (elfogadható)

– Ne! Maradj ott! – üvöltöttem, és tehetetlenül, széttárt karokkal bőgtem az égnek: – Ne vedd el tőlem, Uram! Legalább őt ne!

A Lincoln dühödten felpörgő motorral gyorsított. A kutya majdnem átért, de a fekete autó, átvágva a szemközti sávba, az utolsó pillanatban elgázolta. Lehúzott ablakában villanásnyi időre feltűnt részegen röhögő vezetőjének arca, aki a kormányt csapkodva ünnepelte ügyességét."

 

Félúton(kortárs, szépirodalom) (legjobbjaim egyike)

"Rendellenesnek tűnt ebben a kedélyes közegben a magánya. A fiatalokon kívül a felnőttek is laza csoportot alkottak, bár általában nem beszéltek sokat. Egy biccentéssel vagy halk dünnyögéssel jelezték: látlak ugyan, de még korán van. A romák kissé elhúzódva ugratták egymást, de ők is együtt voltak.
A lány azonban szemlátomást nem tartozott sehová. Saját útja volt, melyen kevesen járnak."

 

A sár szülötte (történelmi, kaland) (legjobbjaim egyike)

Megjelent 2012 februárjában a Nyugat őrei antológiában

"Élükön - a testőrök után – a fenséges tartású Úr, a környék istene, kinek kezében minden halandó élete. Merev arcán gőg és közöny. Pompás, éjfekete köntöse beterítette lova farát, csuklyája a fejébe húzva. Maga elé nézett. Neki ebben a faluban nem volt látnivaló. Ismerte, hisz az övé volt minden szál rőzse és minden felsíró csecsemő. Rajta múlt, melyiket dobják a tűzre."

 


 

 

Rendellenesnek tűnt ebben a kedélyes közegben a magánya. A fiatalokon kívül a felnőttek is laza csoportot alkottak, bár általában nem

beszéltek sokat. Egy biccentéssel vagy halk dünnyögéssel jelezték: látlak ugyan, de még korán van. A romák kissé elhúzódva ugratták

egymást, de ők is együtt voltak.

 

 

 

Hírek

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet