Magamról
Születtem 54-ben, voltam dunai hajós és batikoló. Vagyok faműves, és írok. Mindig a művészvilág peremén. Se kint, se bent. Viszont innen félig-kintről, majdnem-bentről jól látom a fonák részeket is. Volt, hogy nagyobbnak éreztem magam, de a világ kereke nem fog komolyabban zökkenni, ha majd átmegy rajtam. Néha lázadtam, sokszor beolvadtam, olykor megtapostak, de mindig felálltam. Persze egyszer lent maradok, mint mindenki, de ígérem, feltartom majd a középső ujjamat, ha közelít a kerék. Ennyit mindig megtehetünk!
Nem vagyok író, de írok. Egyre többet, mert rákaptam, mint más a kábszerre.
Szeretek röhögni magamon, bár olykor meg is siratom némelyik írásomat. Fura dolog ez. Én találom ki, mégis mellbe vág.
Bizonytalan vagyok hogyan tovább, de azt tudom, hogy az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem ragozni, hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös. Szemem van már hozzá, mesélni pedig most tanulok.
2010 Ígéretek 2 antológia, írói bemutatkozó
Mindig is sokat olvastam és ezelőtt három évvel kedvem támadt kipróbálni a másik oldalt, azaz írtam néhány történetet. Eddig tizenhat (2012-ben még hat) novellám, elbeszélésem jelent meg antológiákban, újságokban, és tagja vagyok néhány internetes íróközösségnek is De Profundis Clamavi néven: Karcolat, Napvilág, Héttorony, Holnap Magazin. Első önálló antológiám Odakint, a pusztában címmel 2011 szeptemberében, a Historium kiadó gondozásában jelent meg.
Interjú Urbánszki Lászlóval
A bemutatkozó est 2011.szeptember 30.-án Dunaszerdahelyen a Csemadok ház nagytermében volt.. Itt is kint lévő novelláimból A fogadó, A vacsora, az Apródélet, Az íj, Az íjász, a Boszorkány volt, az Egymásra utalva, az Odakint, a pusztában, a Szilaj legények és a Tűzben égsz majd c. kerültek beválogatásra, valamint a Nemtelen nemesek első fejezete, beharangozóként. Ezen novellákból már csak részletek vannak a honlapon, egyfajta kóstoló. Az antológia dedikálva, postaköltség nélkül megrendelhető a profundis54@gmail.com e-mail címen. Ára 1600 Ft.
Országosan:
- A Líra bolthálózat budapesti, pécsi, szegedi, miskolci és debreceni Fókusz áruházában kapható, ill. online rendszeréből megrendelhető
- A Libri és Bookline webáruházból rendelhető.
Megtisztelő írás a Panna Magazinban Michael Mansfieldtől és Sceurpientől a Sya.hu-n. Néhány vélemény a Molly.hu könyvajánló oldalán.
.Felkérést kaptam egy, a XIV. században játszódó történelmi regény írására, melynek első fejezetének részletét kitettem ide az oldalra, Nemtelen nemesek címmel fog megjelenni 2012 májusában. Ha a kötet sikeres lesz, felkérést kapok nagyobb lélegzetű regényre, sőt trilógiára is. Témája a "Magyar Vadnyugat", a nagy marhahajtások kora.
Akinek tetszenek írásaim, kérem, szorítson nekem a sikerért!
Nagyszerű lenne ötvenhét évesen sikeres kezdő írónak lenni. Ezt a poént talán csak az múlja felül, hogy az ősmagyar Urbánszki néven jelenek meg egy szlovákiai magyar kiadónál, mint pályakezdő magyar író. :)
2012 februárjában megjelenik a Nyugat őrei antológia e-book formátumban (benne három novellám), mely ingyenesen letölthető lesz a Historium kiadó honlapjáról.
Eddigi elfogadható, elég jó és legjobb írásaim:
fordított időrendben
felül az utolsó
Sohasem fogja látni férfi! De nem ám! (történelmi erotikus) (legjobbjaim egyike)
Megjelenik 2012 februárjában a Nyugat őrei antológiában
Kezdett ereje lenni a napnak, jól megnyitotta felsőjét, hogy mellei közét is érje a levegő. Mélyre hajolva, oly nagy lendülettel dolgozott, hogy egyik-másik cicije több ízben is elhagyta fészkét, és kikandikált a napvilágra. Ilyenkor megállt, és illemtudóan eligazgatta. Ez úgy történt, hogy egyik kezével benyúlt a rakoncátlan mellecske alá, míg a másikkal eligazgatta az anyagot. Egyszer valami furcsa hangot hallott, amolyan vaddisznóröfögés szerűt, de hiába fülelt, nézelődött, semmi szokatlant sem talált.
A vödör (történelmi kaland) (legjobbjaim egyike)
Megjelenik 2012 februárjában a Nyugat őrei antológiában
"Félútig se jutott, mikora eszébe ötlött, hogy pendelyben készül az erdőbe menekülni novemberi fagyok idején. Ruha kéne! De honnan?
Eszébe jutott!
Újfent leugrott, és ingerülten nézegette az ürülékkel, sárral vastagon borított kupacot, melyben ott rejtőzött valahol leendő öltözéke."
Nyugat vége (sci-fi, történelmi)
"Tombol, dúl az erőszak, fogynak az emberek. Túl sokan vagyunk, többé nem termel senki, csak minden századik, vagy inkább ezredik ember élheti túl mindezt. Éhesen és betegen bujkálunk, várva a halált. Ezt a cikket tanulságként írom, de inkább azért a pár falatért, melyet kapok érte, és túlélhetek még pár napot. Akinek kis szerencséje van, azt gyorsan ölik meg, akinek nincs, az lassan hal éhen. Megszűnt a törvény, nem lehet kiszámítani, mit hoz a jövő. Egy a biztos, ennek a világnak vége! Emberistenek voltunk, és állatemberré kell válnunk, ha túl akarjuk élni mindezt!"
Nemtelen nemesek (részlet) (történelmi regényem első fejezete) (legjobbjaim egyike)
"De félre a tréfát! Kocsmáros Uram – megint ordított –, meggondoltam magam, mert, ahogy látom, az én rangos pajtásomnak jó a lapjárása. Elég lesz egy meszely mindenkinek abból a savanyított lópisából, amit bornak álcázol. Nem kívánok kételkedni nemes barátom szavában, készséggel elfogadom, hogy nagy értékű lapjai vannak, azonban leendő asszonyaim szüzességére mondom, nekem jobbak! Most, midőn megtakarítottam némi pénzecskét a boron, azonnal fel is áldozom hitem oltárán, mert a Mi Urunkon kívül abban is hiszek, hogy nyerni fogok! Nem csak megadom, de megfejelem még húsz napocskával a tétet, ha nem sértem meg az uraságodat.
– Nem úgy van az, hogy bekiabáljuk az emberes téteket, de az erszényben meg bikafing sincs! – Mizse nagyot csapott az asztalra. – Tedd le elénk a fogadásod, Ladányfi Bene, hadd gyönyörködjünk a sárga csikók látványában! Mint ahogy én is kitettem! Semmi kedvem apáduraddal viaskodni a tartozásodért. Ha nincs elég pénzed, a kancád hátsó fertályával játszódjál, ne velünk!"
Apródélet (részlet) (történelmi, kaland) (elég jó)
„Ilyenkor nagy hegyesen be szoktunk lovagolni a fogadóba, de úgy ám, mint akinek arany a potyadéka, és ott helyben kitalálunk valamit, hogy legyen ennivaló és szállás. Jó feje van hozzá a Vén Csi… Mizse uramnak. Ha néhanapján nem jutott eszébe semmi vagy elszúrta, akkor éjjel bemásztam a konyhába, kamrába, és szereztem, amit lehetett.”
Tűzben égsz majd (részlet) (történelmi, fantasy) (legjobbjaim egyike)
"– Még ma… a pokol… kénköves tüzére… kerülsz!
Az atya dühében saját kezével dobott egy jókora sziklát a növekvő halomra. Elégedetten hallgatta a bordák recsegését, nézte valamikori barátja, Uros haldoklását.
Ekkor csodálatos módon mosoly árnyéka derengett fel az agyonkínzott férfi arcán:
– Köszönöm… te ostoba… barom! – A szenvedő ezzel az utolsó mondattal kilehelte a lelkét"
Kívül hamu (gondolat) (legjobbjaim egyike)
"... ha jobban belegondolok, az elején sistergett. Nem igazán kívánta ezt a tüzet. Éretlen volt még – mondhatnánk bölcsen. De mit lehet tenni, belekeveredett az érettek, a szárazak világába, és mielőtt magára talált volna, magukkal vitték a nagy közös tűzbe.
Utána együtt izzottak a felnőttség kohójában, de mostanra már véget ért a nagy lobogás, csak néhány félig kiégett szívósabb túlélő maradt, ők még fel-fellobbannak néha. Legtöbbször a hajdani éretlenek közül."
Eljöttem hozzád (gondolat) (legjobbjaim egyike)
"Fáradt vagyok. Mögöttem az örökkévalóság, egy egész nap. Jólesik lekuporodni, átölelni magam karjaimmal, belebámulni a világba, téged nézni. Nem úgy, mint napközben az embereket, fürkészve, vizsgálódva. Egyszerűbben, naivan, gyermeki hittel."
Boszorkány volt (részlet) (történelmi, szépirodalom) (elég jó)
"– Elvágta egy fekete kakas torkát, és szanaszét hintette a vérét! – ordította egy férfi.
– Láttam, amikor az ördög elülső farkát csókolgatta! Teljesen bevette a…
– Elhallgatsz, de rögtön! – szakította félbe a kamaszhangú regélést egy józan női hang. – Majd adok én neked ilyeneken jártatni az eszed. Ráadásul az Úr napján! Fúj! Befogod a szád, vagy takarodsz haza, te kis disznófattya!"
A rém. Dugd be légyszives. (szösszenetek) (elfogadható)
"Micsoda hülyeség, bemegyek és kész! Ez a XXI. Század, kérem, és közel a város, még hogy farkasember. Hihi, telihold van, de még nappal. Így is ér! Teljesülnek a feltételek, ha van farkashapsi, akkor elő kell bújnia. De nem fog, így tök ciki lenne, ha félnék!"
***
"– Igen, igen, dugd be légy szíves! Ne olyan hevesen, ne erőből… Érzéssel, finoman!"
Erzsók Mama (kortárs, szépirodalom) (elég jó)
"Melegem van, meg kéne állni, viszont sose jutok be, ha itt pihengetek. Anyám is megmondta, az isten nyugosztalja odafenn… Jaj Istenkém mi ez?”
Grrhrrggrr! Bődületes hang morajlik fel a távolban, hihetetlen, alvilági mélységű, mint egy mennydörgés. A hosszú egyenes út végén apró alak tűnik föl, porfelhőt húzva maga után. Hatalmas sebességgel jön, dübörgése már a zsigereket szaggatja."
Egymásra utalva (történelmi, szépirodalom) (elég jó)
"Mostanában minden nap hidegebb van, és nagyon fázom. Főleg mikor éhes is vagyok. Beszélik, sokan megfagynak majd közülünk, mikor megjön az igazi tél. Így akarja az Isten. Kicsit én is félek, hogy akkor nem találok majd meleg zugot éjszakára. Ha az erősebbek minden jó helyet elfoglalnak, talán el kell mennem hozzád lakni odaföntre."
A rabló (részlet) (történelmi, kaland) (elfogadható)
"A bokrok takarásában kuporgó árnyat nem igazán érdekelte, miért vannak ilyen kevesen. A lényeg az, hogy ott heverésztek védtelenül előtte. Kitárulkozva, mint valami kikapós asszonyság, aki hódolóra vár."
Odakint a pusztában (részlet) (történelmi, kaland (legjobbjaim egyike)
"Pár nap, egy-két hét, és indulnom kell. Kívánom az út porát, az egyedüllét adta nyugalmat. Jobb nekem, ha tovább megyek.
Miért?
Mert minden este másként nyugszik le a nap, kékesen derengő hegyek, fák mögé, párás levegőtől megszelídítve vagy óriásként, kíméletlen ragyogással. Enyém a tűz melletti esték nyugalma, a hajnalok frissessége. Minden-minden, ameddig a szem ellát."
Buksi (szösszenet) (elfogadható)
"Ő, meg én az erdőben élünk, így egy kis orvvadászattal ki lehet egészíteni az étkezéseket. A nyúl, őz után jókat lehet futni, ami kondiban tartja a testet, és ha összejön valami az már tiszta haszon. Ha pedig nem, akkor megéhezik annyira közben, hogy finommá válik az a táp. A vaddisznó üldözése már kétesélyes, mert ha nincs hangulata menekülni, visszafordul és akkor egy izgalmas akadályverseny veszi kezdetét, fordított felállással"
Szilaj legények (részlet) (történelmi, szépirodalom) (legjobbjaim egyike)
"Botjukat pörgető, hajlongó, fel-felugró alakok mozogtak a lobogó lángok fényében. Mögöttük a puszta világvégi sötétje. Ősi vadság áradt a látványból, a szilaj férfierő mámorító tombolása.
Misa lelkét elöntötte valami eszeveszett gyönyör. Összeverték, porba taposták, és mégis! Közéjük akart tartozni! Kóborolni végtelen, szélfútta rónákon, ott táncolni a rőt ragyogásban… mindegy mi az ára!"
A vacsora (történelmi-szépirodalom) (legjobbjaim egyike)
"Most, amint újra veszélyesen finom szagok kerültek a levegőbe, Miskó nyála megeredt. Kínjában – hisz nagyon nem akart telni az idő –, felugrott, kezdett volna újra fát hordani, de az öreg ráförmedt:
– Ne má’ poroljál, amikor fő az étel! Nyughassál magadnak! Ugrálsz, mint egy kerge marha!"
Az íj (részlet) (történelmi, szépirodalom) (legjobbjaim egyike)
Egy belemenős kamaszfiú az idők mélyéről. Ha ma élne gyorsasági motorral nyomulna. Akkortájt nem lévén ilyesmi, nyíllal ment a medvére:
"Volt egy öreg medve a nádas szélén, olyan fertálynapi távolságra. Magának való, mogorva jószág, nemigen bántott senkit, de azért elkerülték, hisz jobb nem keresni a bajt.
– Éppen alkalmatos kipróbálni az új fegyvert – ábrándozott Misó, míg az álmot várta. – Miközben felém rohan, megszórom vesszőkkel, végül egyenesen a szívébe küldöm az utolsó nyilamat."
Az íjász (részlet) (történelmi, kaland) (legjobbjaim egyike)
"Takarodsz onnan, te böszme ökör! Hát ki mindőnk között az első? Hogy mered megelőzni a vezért? – üvöltötte, majd durván arrább lökte a szakállast. Olyannyira, hogy az elesett, és csúnyán beverte a fejét a kemence padkájába, sőt kaszáló kezével még a parázsba is belemarkolt. Ijesztő ordítással ugrott föl, és a mokány banditára rontott"
A csorda (fantasy) (elég jó)
"Éterien gyönyörű vonásait még jobban megszépítette az arcán végigsuhanó büszke mosoly. Elégedettséggel nyugtázta, hogy szerény pásztor létére tagja a világot megreformáló csapatnak. Megmutatják ennek a maradi társadalomnak, lehet másként is: egyszerűbben, szelídebben, biztonságosabban. Sőt, ami ennél is fontosabb, magukhoz emelnek egy vad fajt. Primitív, küzdelmes létüket felváltja majd a – bölcs gazdáik vezette -, rendezett nyugodt élet."
CsöviFater (kortárs, szépirodalom) (legjobbjaim egyike)
"– Esténként ki szoktunk ülni az ablakhoz, együtt nézzük, hogyan megy le a nap, és…
Durva röhögés szakította félbe a halk motyogást.
– Nédd’ má’ a vén barmot, még elbőgi magát itten! Ha ilyen fasza élete van, akkor mi a túrót keres itt, mér’ nem…
– Ne zrikáld az öreget! Hallod? – dörrent az ágáló melósra Górémen, majd így folytatta – Csövifater jó gyerek, csak néha beködöl az agya. Hobbiból tartom, ő az én házi költőm. Egy sör-konyak párosért olyan verseket rittyent, mint az odakint, a lépcső mellett. De csak konyakot fogad el. Más töményet nem vesz be az a költői bele."
A kocsmában (kortárs szépirodalom) (legjobbjaim egyike)
"Kopottas ruhák, pergő vakolat, húgyszagú bejárók. A nyolcvanas évek Magyarországa. Cikázó tekintetű jasszok, strichelő kurvák, sötétség az utcákon és a fejekben, ez meg a „nyócker”. A melósok és kurvák hazája. Szexualista mennyország hazai ízekkel."
"Felnéztem, de nem volt gond. Lehet hogy ez a faszi volt valamikor a stricik királya, de ez nem tegnap volt és nem is a közelmúltban. Ez az ürge egyértelműen maradék volt az élet nagy vályújában. Savanyúan büdös, dögszagú maradék."
Miért, Uram? (gondolat, sci-fi)
Egyedül álltam a világban. Körülöttem, amíg a szem ellátott, csak a puszta föld maradt.
Mielőtt azonban elmélyülhettem volna gyászomban, hirtelen újra benépesült a táj. Gyermekek vettek körül, és megint elkezdődött az élet.
Igaz, a sokszínűség megszűnt, csak egy faj volt, de legalább fennmaradt a Nép.
Nehéz idők, de túléltük. A fiatalokat nem óvták szüleik, védtelenül álltak az elemekkel szemben. Sokan elpusztultak. Aki azonban megmaradt, az boldogult. Úgy ahogy, de éltünk.
Csak egy kutya volt (thriller) (elfogadható)
– Ne! Maradj ott! – üvöltöttem, és tehetetlenül, széttárt karokkal bőgtem az égnek: – Ne vedd el tőlem, Uram! Legalább őt ne!
A Lincoln dühödten felpörgő motorral gyorsított. A kutya majdnem átért, de a fekete autó, átvágva a szemközti sávba, az utolsó pillanatban elgázolta. Lehúzott ablakában villanásnyi időre feltűnt részegen röhögő vezetőjének arca, aki a kormányt csapkodva ünnepelte ügyességét."
Félúton (kortárs, szépirodalom) (legjobbjaim egyike)
"Rendellenesnek tűnt ebben a kedélyes közegben a magánya. A fiatalokon kívül a felnőttek is laza csoportot alkottak, bár általában nem beszéltek sokat. Egy biccentéssel vagy halk dünnyögéssel jelezték: látlak ugyan, de még korán van. A romák kissé elhúzódva ugratták egymást, de ők is együtt voltak.
A lány azonban szemlátomást nem tartozott sehová. Saját útja volt, melyen kevesen járnak."
A sár szülötte (történelmi, kaland) (legjobbjaim egyike)
Megjelenik 2012 februárjában a Nyugat őrei antológiában
"Élükön - a testőrök után – a fenséges tartású Úr, a környék istene, kinek kezében minden halandó élete. Merev arcán gőg és közöny. Pompás, éjfekete köntöse beterítette lova farát, csuklyája a fejébe húzva. Maga elé nézett. Neki ebben a faluban nem volt látnivaló. Ismerte, hisz az övé volt minden szál rőzse és minden felsíró csecsemő. Rajta múlt, melyiket dobják a tűzre."
beszéltek sokat. Egy biccentéssel vagy halk dünnyögéssel jelezték: látlak ugyan, de még korán van. A romák kissé elhúzódva ugratták
egymást, de ők is együtt voltak.
