MENÜ

 

 

Buksi

buksi-laza-k.jpg

Ha laza

 

  Buksi, a kutyám egy életművész, és őszintén beismerem: irigylem a kiegyensúlyozottságáért. Nála ugyanis a helyére kerülnek a dolgok. Mindene megvan, ami a lelki békéhez kell, ha pedig mégsem, nem rágódik rajta. Mert gondoljuk át, mi is kell a tökéletes harmóniához? Asszony (társ), komfortos, érdekes élet, finom ételek és kellő mennyiségű izgalom, hogy mindez ne legyen unalmas. Az ennivaló elméletileg rendben van, bár az a smucig gazdája (mármint én) a legolcsóbb tápot teszi elé, kiegészítve ebédmaradékkal, de éhséget elverni ez is jó. Ahogy én látom, kutyám birtokolja ama mély bölcsességet, hogy rossz kaja nincs, csak még nem vagy elég éhes!

  Ő, meg én az erdőben élünk, így egy kis orvvadászattal ki lehet egészíteni az étkezéseket. A nyúl, őz után jókat lehet futni, ami kondiban tartja a testet, és ha összejön valami az már tiszta haszon. Ha pedig nem, akkor megéhezik annyira, hogy finommá válik az a táp. A vaddisznó üldözése már kétesélyes, mert ha nincs hangulata menekülni, visszafordul és akkor egy izgalmas akadályverseny veszi kezdetét, fordított felállással. Ha pedig netán vadászra talál cserkelés közben, akkor megvan az élet fűszere: a kellő izgalom, mert annak kötelessége kilőni a kóbor kutyát. Egy szomszédom agyontenyésztett óangol juhászát a tanyájától száz méterre lőtte ki egy humanitárius vadász. Az az elhízott állat ugyanis veszélyeztette a vadállományt. Na jó, a Buksi valóban vadászik, és két haverját – akiket Ő vitt bele a jóba – már meglőtték. Selymesnek a horpaszát, Macinak a hátsó combját lőtték át. Két hétig nyalogatták a sebet, és azóta óvatosabbak az erdőben. Buksi genetikailag gyanakvóra van programozva, nincs olyan vadász a környéken, aki őt el tudná kapni. Igazság szerint a kutyám nem is vadászik nagyobb testű állatra, fő kiegészítő kajája az egér és a pocok. Na meg a bénább orvvadászok által megsebzett és elpusztult vadak. Ezt a finnyás ember dögnek látja, pedig csak finom, érett hús – nézőpont kérdése, hogy valami joghurt, vagy romlott tej Vigyor.

  Szexuális élete egyszerű, mert tüzeléskor felkeresi a legközelebbi elérhető szukát, és sebtiben megejti a nászt. Ilyen esetben van lehetősége verekedni egy jóízűt a többi kannal, akik azonos célból érkeznek. Ilyetén esetben azonban felmerül némi probléma, mert a Buksi súlya ebéd után sem haladja meg a nyolc kilót. Acélosan kemény jelleme, arrogáns fellépése csak az embereket ijeszti meg, a fajtársak általában jól összemarják. Ilyenkor sántikál ugyan, de továbbra is rendületlenül hisz legyőzhetetlenségében. Minket, esendő embereket, akik tisztában vagyunk gyengeségeinkkel, irritál ez a fölényes önbizalom, de Buksiban semminemű kétely se támad: ő a jobb, slussz-passz. Ha pedig mégsem, akkor elszalad. De nem úgy, mint mi emberek: lelkiismeret furdalástól gyötörve, megtörve, hanem harcra készen. Mert ő csak visszavonul, kerül egyet és hátulról támad.

Sohasem adja föl!

  Ha valaki erősebb, mint ő, akkor nyúlcipő, majd lesből vissza, ha pedig gyengébb, akkor harc. Egyébként, ha valaki barátsággal közelít felé, egy rövid bizalmatlan szaglászás után megenyhül, és nem bánt senkit. A lényeg az, hogy ne fenyegessék, mert akkor harci kutyává változik, és habozás nélkül támad. Ja, és futni nem szabad a jelenlétében, mert akkor megharapja az illetőt. Lackást évek óta ismeri, de megkapja a lábát, ha fut. Ez persze csak jelzésszerű harapás, de valami felséges, amikor a srác besz*rik, és elátkozza a dög felmenőit. Miközben szitkozódik, a Buksi fenyegetően hörög rá, pedig amúgy jó haverok. Elvannak egymással.

Harcrakészségére nagyon jellemző az alábbi eset:

  A múlt vasárnap egy „okádék” típusú ismerősöm látogatott meg váratlanul (úgy döntöttem, hogy nem vagyok itthon), és Buksi volt a „fogadóbizottság”. Előzőleg – annak érdekében, hogy ne csalinkázzon el vadászni –, érdekeltté tettem a házőrzésben: összedobtam neki egy tűrhető minőségű kaját, és megszagolgattam vele. Amikor heves farkcsóválással és némi nyálcsurgatással jelezte, hogy határozottan jó a szaga, visszavittem azt a lakásba. (Egy kevés gonoszság színesíti a hétköznapokat.) Az üvegezett teraszajtó mögött láthatta, a réseken szagolhatta. Okos kutyám jól tudta, hogy ha ott marad és őrzi, előbb-utóbb megkapja a kaját, viszont ha elkószál, a szintén jelen lévő Cirmi, a lusta kandúrmacska eleheti előle a gusztusos löttyöt. – Hál istennek föl sem merült benne, hogy a két-három kilós macska nem eszik meg három liter kaját. – Ilyenkor mindenki gyanús neki, aki a házat megközelíti, és a szokottnál is agresszívabb. Született realista révén, azzal gyanúsíthatta a látogatókat, hogy a kajájára pályáznak.

  Amikor a kiglancolt Audi megérkezett őrjöngve megtámadta az első kerekét, mert – autómosó ide, vagy oda – a kankutyák azon üzennek egymásnak: kussoljál, mert ez már az én területem! Kezdésként alaposan megtépte az "üzenetet" hordozó gumit, majd gondosan „felülbélyegezteaz ellenség „illatát”. Ezáltal megteremtette a találkozó alaphangulatát. Az egyik fél aljas terület- és kajatolvajt látott, a másik azt, hogy egy koszos korcs lepisálja az ő "drágaságát".

  Ismerősöm – Takarodj a tetves anyádba! – üvöltéssel kivágta az ajtót, és a kutya felé rúgott. Igazándiból testre célzott, de ellenfele akkorra már méterekre volt -- a meccsek elején fel kell mérni a „partner” képességeit. A naiv tag gondolta, még jobban ráijeszt a kis korcsra, és kitárt karokkal Buksi felé rohant. Azaz eltávolodott a menedéket adó kocsitól, és veszélyesen közel (húsz méterre) került a féltett kajához. A kis dög menekült, majd pár méter után megállt, és lesunyt fülekkel, mereven fixírozva vicsorogni kezdett – újra eszébe jutott a kaja. Csak hogy értsétek, ilyenkor a Buksi olyan, mint akinek beborult az agya. Négy lábát mereven ledöfi, hátán oroszlánszerűen feláll a szőr, vérben úszó szemeit az ellenfél lecsupaszított agyára szegezi. Vörös ínye ki-kivillan, agyarai világítanak, habos nyálat fröcsögve, eszeveszetten hörög. – Hja kérem, akinek benga nagy hímeket kell beijeszteni, az kitanulja a szakmát. – Roland elbizonytalanodva lelassított, mert érezte, hogy hiba van a „kréta körül”. Úgy gondolta, ha a magafajta erős férfi ráijeszt az ilyen semmi kis bolhafészekre, akkor annak behúzott farokkal illene menekülnie, viszont ez szembefordult vele, ergo verekedni akar. – Na, ki blöffölt jobban? – Ő azonban üzleti tárgyaláshoz öltözött ki, és egyébként sem volt hangulata bunyózni. Pénzt akart keresni minél hamarabb.

  Buksi, random kombinálva az ugatást-morgást, keringeni kezdett a látogató körül. Ez egy ősi falkatechnika farkaséknál, amit szólóban nehéz sikerre vinni, bár naivabb emberekkel sokszor bejön.

  – Urbánszki úr! – kiáltott Roland – Jó napot kívánok! Az Ön érdekében zavarkodnék… – kezdte a meggyőző, balekfogó dumáját – miközben illemtudóan az ajtóm felé fordult –, majd imígyen folytatta: – Ááááá, te rohadt dög! – ugyanis Buksi, aki részéről még harcban állt, nagy hirtelen, hátulról megkapta a nadrágját. Egyelőre nem fogott húst az okos jószág, még csak „tesztelte” a „préda” reflexeit, de már tudhatta, hogy Roland úr reflexei nem érnek föl az övével. Egy fair játékost ez a tény visszafogta volna, mert nem dicső dolog lenyomni a gyengét, de Buksira nem jellemzőek az ilyen emberi finomkodások. Sőt! Minél jobban kimutatja a félelmét valaki, annál bátrabb lesz. – Nem ismerős?  – Ha támadják hihetetlen agresszivitással válaszol, egyszerűen nem lehet megijeszteni. De visszatérve a történetre, az ellenfél most már komolyabbra vette a figurát, felkapott a földről egy botot, és azzal legyezgetett a kutya felé (faműves vagyok, hever belőle mindenütt). Buksi pár centi hátrálással jelezte ismeri ezt a harcmodort, és tovább ugatott. Egy idő után, amikor felmérte, hogy a partner túlzott éberséggel követi a mozgását, abbahagyta a körözést, sőt az ugatást is, és távolabb húzódva megállt – ilyenkor beetet, megjátssza, hogy ő már föladta.

  Roland egy ideig bizalmatlanul méregette, majd – mert erős volt benne a vagyongyűjtés ösztöne – újra az ajtó felé fordult, és folytatta a marketingdumát:  – Urbánszki úr, higgye el nekem, minimális beruházás árán a meggazdagodás kulcsát kínálom Önnek, amikor… Ááááááááá! Hogy az anyád keservit, te tetves… ! – ugyanis, megint megharapták, csinos csíkot szakítva a nadrágján. Sajnos most sem folyt vér, mert a bot komoly fegyver, és Buksi kutyus nem harcolni, hanem győzni szeret. Azaz újra kezdődött a meccs. Egy kigyúrt, harmincas üzletember, és Buksi, a hatkilós UV (Utcai Vegyes) között. Roland úr úgy döntött, hogy végez ezzel a kis döggel – akinek smucig gazdája úgy sincs itthon –, belemarkolt a közelben kupacolt kavicsokba, és elkezdte bombázni vele a kutyát. Buksi okosan hátrált egy-két métert és higgadtan kitért a lövedékek elől. Az ugatást abbahagyta, mert azért oda kellett figyelni a „táncra”, viszont amikor csökkent a dobálás intenzitása, hörögve a férfi felé rohant, mert megkívánta a közelharcot. Test-test ellen, férfimódra. Amikor Roland újra felkapta a könnyelműen eldobott botot, befékezett, és morogva körözni kezdett. A már jól bevált forgatókönyv szerint, ahogy már annyi látogatóval megtette. Az üzleti világ szépreményű cápájában ekkor kezdett tudatosulni, hogy ezt már nem ússza meg holmi nadrágszaggatással, itt vér fog folyni, amikor „sajnos" bömbölve rárontott Maci.

Maci egy lusta, harminc-negyven kilós rottweiler keverék – „aki” eddig a telek végén ejtőzött –, valószínűleg szétszedte volna Roland urat – él-hal a verekedésért –, ezért sajnos kénytelen voltam előbújni, és a helyére parancsolni a két harcias dögöt. Hangos: Helyedre! Fuj! – és halk: – Okos kutya, nagyon okos! – kiáltásokkal utasítottam őket a helyes viselkedésre. Ebből tudták, hogy mindent úgy csináltak, ahogy kell. Közben sopánkodva faggattam Roland urat, mi a bánatért jött be a „véletlen” nyitva maradt kapun, amikor világosan ki van írva, hogy a kutya harap. Miért nem csengetett, vagy dudált. Végighallgattam azt a nyavalyás ajánlatát, melyet most is visszautasítottam, és ki-ki ment a dolgára. Roland úr balekokra vadászni, Buksi vissza kaját őrizni, macskára morogni, Maci pedig álmodozni. Arról, hogy egyszer elkések, és bemutathatja, annak a túlfinomult Buksinak, hogyan kell azt a nadrágot rendesen letépni.

 

.buksi-morcos-k.jpg

 

Ha támad

 

 

 

 

Hírek

Asztali nézet