Magamról

Születtem 54-ben, voltam dunai hajós és batikoló. Vagyok faműves, és írok. Mindig a művészvilág peremén. Se kint, se bent. Viszont innen félig-kintről, majdnem-bentről jól látom a fonák részeket is. Volt, hogy nagyobbnak éreztem magam, de a világ kereke nem fog komolyabban zökkenni, ha majd átmegy rajtam. Néha lázadtam, sokszor beolvadtam, olykor megtapostak, de mindig felálltam. Persze egyszer lent maradok, mint mindenki, de ígérem, feltartom majd a középső ujjamat, ha közelít a kerék. Ennyit mindig megtehetünk!

Nem vagyok író, de írok. Egyre többet, mert rákaptam, mint más a kábszerre.

Szeretek röhögni magamon, bár olykor meg is siratom némelyik írásomat. Fura dolog ez. Én találom ki, mégis mellbe vág.

Nem tárom ki lelkem kapuját (tudja a franc miket szedtem össze az évek alatt), nem vezérelnek lángoszlopok, mint Mózest, csak úgy botorkálok előre (olykor oldalazva) a magam módján. Le-leülök, farigcsálok, vidámkodok a kölykeimmel (vagy zordan ordítok), majd újra teszek pár lépést. Vigyázva, hogy meg ne csússzak a saját nyálamon. Nem túl fennkölt vagy szárnyaló, de igyekszem. Előbb utóbb én is elérek oda, ahová a szárnyasok… bocsánat, a szárnyalók.

Bizonytalan vagyok hogyan tovább, de azt tudom, hogy az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem ragozni, hazudozni nagy tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát. Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös. Szemem van már hozzá, mesélni pedig most tanulok. (2010 Ígéretek 2 antológia, írói bemutatkozó)

f0e68c Mindig is sokat olvastam és 2008-ban kedvem támadt kipróbálni a másik oldalt, azaz írtam néhány történetet. Két év után, 2010 elején jelentem meg először nyomtatásban (azóta harminc körüli novellám, elbeszélésem került kiadásra különféle kiadványokban), és ugyanezen év őszén fedezett föl magának Bíró Szabolcs (író, Historium Kiadó vezetője), aki úgy érezte  megérdemlem az önálló köteteket. ODAKINT, A PUSZTÁBAN címmel 2011-ben jelent meg első antológiám. Ha a cím-linkre kattintanak, elviszi önöket a moly.hu oldalra, ahol elolvashatják a hátlapszöveget, és a véleményeket, recenziókat.

  Nagyon megilletődtem attól, hogy önálló kötetem jelent meg, és gondoltam, visszatérek az elbeszélések írásához. Bíró Szabi csodálkozott ezen, és rákérdezett, "Miért nem írsz regényt?" Á, nincs elég tudásom hozzá! - válaszoltam, ő biztatott, meggyőzött, és nekiláttam regényt írni. Meglepetésemre nem okozott nehézséget. Megírtam és 2013 februárjában kijött az első regényem a NEMTELEN NEMESEK. Felötlött bennem, hogy megírom a "Magyar Vadnyugat" történetét. Kevesen tudják, de a XIII. század végétől a VII. századig mi voltunk Európa innenső felének a hússzállítói. Hosszúszarvú szürkemarháink húsa kiválló volt, és az őket terelő botoslegények, a későbbi hajdúk kalandjai fölértek a híres amerikai "Vadnyugattal" Könnyed kalandregényt írtam, de nagyon igyekeztem, hogy a háttér hiteles legyen. A regényt újrakiadtuk a Historycum Kiadónál 2018-ban. Ennek a borítófotója láthatóaz első kiadásé mellett.

2014 elején átkerültem a Gold Book Kiadóhoz, ez év október 10.-n megjelent a VÉRSZAGRA GYŰL c. regényem, az "Anno Domini" sorozat első kötete. Középpontban dicső királyunk, IV. Béla és egy kis halászfalu, Ladánybene lakói. A falu közelében élek, és megtetszett Bene gazdag történelme. Itt találták meg Bene vitéz temetkezési helyét, ami első, honfoglaláskori sírleletünk. Ebben a regényben a vadnyugatom előtörténetét akartam megírni, de megfogtak a Tatárjárást követő évek bonyolult viszonyai. Átnyergeltem erre a korra, és a nagy történelmi eseményekre. Természetesen belecsempésztem az én esendő kisembereimet is. 

A "Vérszagot " 2014 elején befejeztem, és mivel lendületben voltam megírtam a folytatását FEGYVER CSÖRÖG címmel. Ez a rész Harcias Frigyes osztrák herceg 1242-es támadásáról szól, amikor IV. Béla távollétét kihasználva lerohanta Pozsony vármegyét. Erről a történelemoktatás gyakorlatilag megfeledkezett, gondoltam, majd én megírom.

2015 májusában kijött a sorozat harmadik része  A LÁNDZSA NEMESEI. Bene falvát kirabolja, felégeti egy felvidéki nagyúr. Ezt a történetet az motiválta, hogy IV. Béla felköttetett egy rabló nagyurat. Szó esik még Kőszeg és Sopron visszavételéről, és arról, kik is a lánzsanamesek.

 2015 őszén jelent meg a negyedik a DALMÁT HÁBORÚ címmel. Ebben a regényben az 1243-as sáskainvázióról írtam, amikor Bene falu népe, hogy éhen ne haljon, marhákat vásárol, és Zára városába hajtja (innen keltezem, kicsit önkényesen az első marhahajtást). A kisemberes kaland mellett feldolgoztam egy alig ismert tényt: Utószülött István, IV. Béla apjának, II. Andrásnak már halála után született meg István nevű fia harmadik feleségétől, Estei Beatrix királynétól, és a történet idején hétéves herceg akár igényt is formálhatott volna a koronára – különösen úgy, hogy Velence, ahol nevelkedett, magának akarta a dalmát kikötővárosokat, melyek adói a magyar király kincstárát gazdagították.

2016 áprilisában megjelent a sorozat ötödik kötete: AZ ARANYHORDA ÁRNYÉKÁBAN.

1245-ben járunk, amikor IV. Béla sikeresen lezárja a halicsi háborúkat és egy nagy ellenfelét megnyerte szövetségesnek. Benefalvi hőseink pedig útra kelnek Batu kán udvarába, hogy kifürkésszék a "Tündöklő" szándékát.

2016 őszén jelent meg az Anno Domini sorozat hatodik, befejező kötete A NYUGAT URA  címmel. 

1246-ban járunk. Szomszédunk, Harcias Frigyes unokahúgának és a cseh trónörökösnek a történetét írtam meg. A történet fikció, de akár így is megtörténhetett volna.

Terjedelmi okok miatt a "Megjelenéseim 2. rész" oldalon folytatom.